Azt hozzá kell tennem, hogy én voltam a legnagyobb kritikus magammal szemben, sosem voltam megelégedve a formámmal, mindig a legjobbat akartam kihozni magamból, ezért nem is indultam el versenyen, csak egy évvel később, mert nem éreztem elég jónak magam.

Úgy gondoltam, hogy ha már indulok, akkor eredményes szeretnék lenni (érmet vinni a lányaimnak, hogy büszkék legyenek rám)
Egy évvel később nem, hogy érmet szereztem, hanem ott csápoltak-ordítottak a közönség sorai között, hogy Anya imádunk, Te vagy a legjobb ?
Végtelenül büszkék voltak rám, én pedig rájuk, hogy vannak nekem.

Nem bántam meg semmit, azt a rengeteg munkát, szenvedést (cardio reggel éhgyomorra, este edzés erőtlenül stb.)
Azóta embereknek segítek fogyni, formálódni és nagyon élvezem!