A tabu, amiről beszélnünk kell: A kényszerevés

feb. 03 | 1. oldal - fitnesslife.hu

Úgy gondolom, hogy ez egy olyan téma, amelyről nagyon sok ember nem mer beszélni, vagy nem is tudja, hogy milyen problémája van. A kényszerevésben szenvedő emberek gyakran túleszik magukat, pedig nem is éhesek. Nem tudják kontrollálni, hogy mennyit esznek, és ez sajnos elhízáshoz vezet. A kényszerevés nem az, amikor rossz napod van, és bedobsz egy hambi-kólát vagy egy tábla csokit. Lássuk mi is ez?!

 

2012-ben találkoztam először ezzel a betegséggel. Eleinte nem is foglalkoztam nagyon vele, mert nemrég szültem, fontos, hogy jó minőségű legyen az anyatej…. És amúgyis másnak is van rossz napja, nem olyan nagy gond, hogy kicsivel többet eszek. Teltek-múltak a napok, hetek, majd azon kaptam magam, hogy hihetetlen mennyiségű ételt képes voltam megenni rövid idő alatt, mert nem tudtam hol a határ, teljesen elveszítettem a kontrollt. Pl.: 1 liter jégkrém egyedül, édességek, sós rágcsák stb.

 

“Jajj, hát annyit én is megbírok enni, pláne 40 fokban.” Minden nap megettem ennyi jégkrémet úgy, hogy csakis én ettem belőle, senki más, és nem túlzok azzal, amikor azt írom, hogy nagyon sokat ettem. Ez volt az első tünet, amit nem tartottam normálisnak.

 

Formás lábak, kerek hátsók, izmos hasfalak... Kövess minket Facebookon is! ➞
 

Ha szomorú, ha boldog voltam ettem. Mindig ettem. Mindegy volt, hogy mit, csak egyek. Emlékszem voltak olyan napjaim, amikor szó szerint rosszullétig, hányásig ettem, pontosítok zabáltam magam. Mondanom sem kell, hogy ettől még rosszabbul éreztem magam, és nem csak testileg, hanem lelkileg is. Bűntudatom volt, és nem kizárt, hogy depresszió is. Nem szerettem volna orvoshoz menni. Nem is nagyon mertem volna ilyesmiről beszélni, plusz mi a megoldás egy ilyen problémára? Valami jó kis bogyóka, amitől jobban érzed majd magad. Elárulom, a probléma ugyanúgy ott lesz!

A cikk a következő oldalon folytatódik: