Török Evelin edző és versenyző

ápr. 24 | 1. oldal - fitnesslife.hu

Világ életemben törékeny lány voltam.

Csúfoltak is szlengesen:

„elől deszka, hátul léc”

 

Török Evelin vagyok. 1987-ben születtem. Vidéken, egy szegény család egyetlen, nem várt és nem akart gyermekeként. Sanyarú gyerekkor van mögöttem, rengeteg fájdalommal és szülők elvesztésével, de az egy másik mese.

Sosem tudtam magammal mit kezdeni, mert vékony és formátlan voltam. Sportolni nem tudtam, hiszen a szüleimnek ez nem volt fontos, pénzünk, sokszor eljutási lehetőségünk nem volt csapatsportokra.

Tiniként beleszerettem egy fiúba, aki gyúrta a vasakat és ez meghatározta a jövőbeli utamat. Hiszen a partnerválasztásaim is ebbe az irányba indultak el. Így mindez befolyásolt, és húzott magával. Valamilyen mágikus vonzalmat éreztem mindig is az erő és az erős emberek felé. Hát én is az akartam lenni.

Belsőleg amióta az eszem tudom  egy vagány, határozott lányzó voltam, a törékenységem ellenére, de szerettem volna a külsőmmel is ezt képviselni.

Kardió mozgásokkal kezdtem, futás, bicikli, aerobik. Igazán egyiket sem éreztem magamének. De hiúságból persze csináltam. Már-már mondhatni rendszeresen. Majd 20 évesen egy nyarat végig edzettem súlyok között az edzőteremben.

Sosem felejtem el az első lábedzésem után, hivatalos voltam egy esti  vacsorára. A zöld koktélruhámban, a tűsarkú cipővel nem igazán mutatott jól, hogy nem tudtam menni. 

Innen már nem volt megállás, tudtam én függő vagyok. Akkor még kombináltam a súlyzós edzést az edzőtermi edzéssel.

Felköltöztem Székesfehérvárra. És attól a naptól nem lehetett kitenni az edzőteremből.

 

Beilleszkedtem a fiúk közé. Hamar rájöttek, hogy a miniszoknyás lány, aki betipeg kivágott felsőben, egy remek edzőtárs tud lenni és akár jó haver is. Befogadtak.

 

Gyorsan rájöttem, hogy a vasak között a helyem. Jól éreztem magam, szerettem feszegetni a határaimat, legyőzni magam. És ezek mellett még a genetikám is erre van kitalálva. Hát elvadultam. Egyre nagyobb súlyokkal dolgoztam, egyre erősebb voltam. És a szenvedély elhatalmasodott.

Ez volt az életem. Elkezdtem iskolába járni és szívtam magamba a tudást. Olyan alázattal és elhivatottsággal, hogy számomra ez felért egy szerelemmel.

Az akkori párom, aki szintén sportolt és versenyzett, felhívta a figyelmem, hogy nekem a színpadon a helyem. Viszont tudtam, hogy nincsenek kapcsolataim, olyan anyagi hátterem sem, támogatóim, és ami a legfontosabb, hitem magamban. 

De!!!

Épp ezért bennem volt a csak azért is!

„Az egész csak azon múlik, hogy benned van-e a csakazértis. Csak azért is menni, csinálni, megbotlani, szeretni, csalódni, félni, folytatni, fájni, örülni, gúnyos kacajok tárgya lenni, elérni… Merni elérni… Mert egyszer bizony tátják majd a szájukat, hogy hittel hova lehet eljutni… Mert a kitartás és az alázat sikert szül.”

 

Egy nyári napon, hírtelen felindulásból elkezdtem a felkészülést. A magánéletem romokban hevert. Szülők nélkül, otthon nélkül, egy albérletben lakva, igaz már edzőként dolgozva, belevágtam. Lelkileg összetörve, megtépázva, de úgy gondoltam itt az idő. Kell bizonyítsak magamnak, az akkorra megszerzett vendégeimnek, és azoknak, akiről úgy gondoltam nem értékelnek. Nem ismertem a versenyzés világát, fogalmam nem volt a testem, hogyan reagál egy versenydiétára. Viszont mentem, mint egy tank, nem volt választás.

 

Szépen lepucolódtam és egyszer csak megláttam mi van a jelmez alatt.  Nem hittem, hogy ennyit fejlődtem a kezdetektől.

Küzdelmes utolsó hetek voltak. Minden este sirtam, aztán reggel is, minden nap a versenyig. Hiszen teljesen magamra voltam utalva az élet minden területén. Nem volt menedék, segítség, támasz. Nagyon nehéz út volt. De megcsináltam, és ez után még két versenyszezont.

Magyar és külföldi versenyeim egyaránt voltak. Szépen megismerték a nevemet. A munkámban hiteles és szeretett voltam, vagyok. Rengeteget tanultam a versenyeim alatt az emberi szervezetről, reakciókról. Autodidakta módon szívtam magamba az elmúlt 12 évben a tudást. Rengeteg ember fordult hozzám, hogy legyek a támasza, az edzője, a mentora egy számára nehéz úton, amit úgy hívunk: életmódváltás.

Hálás vagyok az életnek, hogy  a munkám a hobbim, azért meg főleg, hogy a sport iránti szenvedélyem nem hogy alább hagyott, de inkább csak erősödött.

Azóta is személyi edzőként dolgozom, táplálkozás- és életmódtanácsadó vagyok. Sok ember jut el hozzám az online vásárolható szolgáltatások által, ahol szintén megvan a rám jellemző személyre szabottság, a kölcsönös kommunikáció. Facebookos oldalamon (Török Evelin edző, versenyző )tevékenykedem a legtöbbet, és osztom meg a tudásom, tapasztalatom a hozzám fordulókkal.

Egy mottóm van: a sport a szerelmünk, a szerelemért pedig áldozunk!

Keress bizalommal! Érjük el együtt a célodat!

Török Evelin, Székesfehérvár

torokevelin.evelin@gmail.com

0670/2231241

Ha tetszett a cikk, oszd meg az ismerőseiddel!

Ez is érdekelhet: