Anikó fantasztikus átalakuláson ment keresztül és most megosztja velünk is, hogy mit tett, miért lépett erre az útra és milyen sikereket ért el eddig  🙂

A kockahasam a konyhában készült

A sport és én

A sport életem része gyerekkorom óta. Tinédzserkoromig versenyszerűen kézilabdáztam és úgy nagyjàból minden labdajátékot szerettem. A főiskola alatt már nem a sporté volt a főszerep, de a diploma kézhezvétele után egy sportcégnél kezdtem el dolgozni. Főnököm a futásssal, kolleganőim pedig az aerobic órák szeretetével fertőztek meg. Génjeimet és azt, hogy szeretek enni, pedig otthonról hoztam. Habár nem ujjongva, de elfogadtam, hogy az ülő életmód, na meg a kor (voltam ekkor 26-27 éves) miatt évente 1-2 kiló felcsúszik rám, hiába “sportolok”.

Az osztálytalálkozó

Gimnáziumi osztálytalálkozó Nálunk akkor van, ha Ancsa (azaz én) megszervezi. Akkoriban, amikor a 15 éves érettségi találkozót kezdtem el szervezni, a családi videók digitalizálása projekt kellős közepén voltunk – és bizony a szalagavató táncunk is digitalizálásra került. A videót megnézve villámcsapáskènt ért a felismerés, hogy én 18 évesen milyen vékony voltam. A lassú, évi 1-2 kilò bizony addigra azért minimum 15 kilónyi súlytöbbletet eredményezett. Minimum. Pontos számot nem tudok mondani, mert én akkoriban már nem álltam mérlegre, mondván mindegyik megbízhatatlan. Na de visszatérve a szalagavató felvételhez – én ott helyben megfogadtam, hogy bizony a osztálytalálkozóra újra a 18 éves formámmal megyek.
Szakemberhez fordultam, akinek segítségével elsajátítottam a helyes táplálkozás alapjait és ennek köszönhetően az osztálytalálkozóra már közel azzal a súllyal érkeztem, amellyel a szalagavatón táncoltam.

Olvasd tovább, megéri! Folytatás a következő oldalon >