Azt hiszem ÉN most már büszkén mondhatom, hogy MEGCSINÁLTAM…azt amit magam sem hittem az elején hogy menni fog és hogy eljutok idáig!

Az út hosszú volt,néha nagyon nehéz, sok lemondással járt, de így utólag visszagondolva, megérte!

Sokszor értem holtponthoz, mivel engem nem volt, aki hajtson, akitől tanácsot kérjek vagy aki motiváljon. De feltaláltam magam, (mert nagyon akartam) minden ilyen mélyponton csak a facebok-on, bizonyos csoportokon lévő más siker élményéből merítettem erőt és motivációt, majd mikor már bírtam készíteni előtte-utána fotót magamról (ahol már, ha picike is, de látható volt a haladás) a pozitív kommentek, lájkok adtak erőt és lendületet a folytatáshoz.

Az elején sokan megszólhattak, kiröhöghettek, kibeszélhettek, nem hitték, hogy viszem valamire… De a minden napi itthoni tornám, minden napi 2-3-5km futásom (ami térdproblémához vezetett, DE NEM ADTAM FEL AKKOR SEM) és a családdal töltött bicaj túrák meghozták a kezdeti eredményt 🙂

Örültem minden egyes leadott dekának, örültem, mikor valaki szóvá tette, hogy látszik hogy fogytam (még akkor is, ha előnytelennek értékelte fogyásomat, mivel az embernek a legelső, ahonnan elveszíti a zsírt és egyben a legelőnytelenebb; az arca, melle és feneke, valamint ez a verseny forma az átlagos embernek fura lehet), jól érzem most magam!

Mások biztatására elgondolkodtam és megalkottam „Szandy FITT” tornát, amit nagy szeretettel végzek a könyékbeli falvakban. Kezdetben Noszán, Bácsszőlősön, Hajdújáráson is volt, mára már kialakult állandó fitt csapattal Ludason és Kispiacon, ahol közel 30 állandó fogyni, formásodni illetve csak a mozgás öröme miatt hétről-hétre velem tartanak heti 3x! ❤