2012-ben született második gyermekem, közel 90 kilóval mentem szülni. Szülés után 80 kiló felett maradtam, ami nem igazán zavart, pontosabban nem nagyon érdekelt és szülés után nem ez volt a legfontosabb. Eltelt pár hét, hónap és folyamatosan egyre rosszabbul és rosszabbul éreztem magam a bőrömben, elkezdett zavarni a súlyom és negatív beszólások értek pl. ‘akkora a fenekem, hogy rá lehet ülni… minek eszel ennyit, azért vagy ilyen kövér…’ és társai. Akkor azt mutattam, hogy nem érdekel és vicces, de legbelül nagyon is rosszul esett.

Szülési depresszióm kényszerevéssé alakult

Mi a kényszerevés? Pszichés betegség. Bármi okozhatja. Nekem a második szülésem nem volt valami jó, nagyon embertelenül bántak velem, második császár…és egyről a kettőre nem volt könnyű a váltás. Itt arra gondolok, hogy pl. egy gyerek mellett milyen könnyű volt rendet tartani, nem állt halomba a mosogatni való stb. A kényszerevés egyik tünete az állandó evés. Ha boldogok, ha szomorúak vagyunk, akkor is eszünk, 5 percenként… és már nem unalomból, hanem kényszerből. Én minden 5 percben ettem és soha nem laktam jól, mindegy volt, hogy mit eszek, csak egyek.

Elég volt!

2012. 09. 19-én reggel felébredtem (5,5 hónapos volt második kisfiam) és azt mondtam ‘ELÉG VOLT!’. Nagyon nehéz volt elindulni, de hittem önmagamban, abban, hogy képes vagyok rá. Soha nem voltam nádszál, 68-72 kiló…de 80 felett se voltam soha. Sokszor hallom, hogy ‘gyerek mellett nem tudok edzeni….’ Anno én két pici gyermek mellett kezdtem el a rendszeres testmozgást itthon, fokozatosan és napról-napra egyre könnyebben beépült az életünkbe. Volt olyan is, hogy együtt tornáztam a fiúkkal vagy délután munka után apa vigyázott rájuk. Mindig a megoldásokat kerestem! Táplálkozásom volt a legnehezebb, mint kényszerevő, nehéz volt leállni a hatalmas mennyiségekről, az állandó nassolásról és társairól, de akarattal ez is sikerült, kimásztam a kényszerevésből orvosi segítség nélkül!