– Mennyi idősek most a lányaid? Ők sportolnak rendszeresen? Hogyan látod a lányaid kortársainál, mennyire figyelek a szülők arra, hogy rendszeresen mozogjanak a gyerekeik?

“A lányaim nyolc- és hatévesek. Mindketten rendszeresen sportolnak ötéves koruk óta, mert szerettek volna, és találtak olyan mozgást, ami tetszik nekik. Mindketten táncolnak és lovagolnak. A nagy karatézott is két évet, de most szünetelteti. A kicsi később nagyon szeretne kézilabdázni.Az ovis és az iskolás közösségben is nagyon odafigyelnek a szülők a mozgásra. A lányok legtöbb társa sportol valamit, egy-egy kivétellel, sőt az óvónénitől és a tanítónénitől is jó példát látnak a gyerekek.A legnagyobb baj szerintem azzal van, hogy manapság már senki nem választja a pedagógiai pályát. Inkább aki elvégzi az iskolákat, edző lesz, személyi vagy csoportos órákat tart, ezért megállt egy szinten a testnevelés-oktatás. Voltam nyílt napon általános iskolában, első és második osztályosoknak tartottam félórás edzést, és imádták. Tetszene nekik, ha változás lenne, csak talán a tanárok már elfáradtak ebben az egészben, és nincs, ami lelkesítse őket a szakmában.”

– Mi az, ami szeretnél átadni a kicsiknek személyes példán keresztül?

“A gyerekek nagyon jól formálhatóak. Nyitottak, és mindent szeretnek, ami mozgás. Én minden szülőnek azt tanácsolom, ahogy a gyermeke szeretné, vagy ő látja, hogy érett rá, vigye el sportolni. Rengeteg feszültséget vezet le vele a gyerek is. Nagyon sok gyermek küzd gerincproblémákkal, gyengék az izmaik, nem tudnak futni kétszáz métert. Ez szomorú, és igenis a mi felelősségünk is, hogy ezen változtassunk.”

– Te egy olyan ember vagy, aki mindig újabb és újabb célokat tűz ki magának és ér el. Mik a soron következők?

“Szeretnék egyetemre menni. Egyelőre a két kislányom mellett nem merek több évre visszaülni az iskolapadba, de akármilyen furcsa, éppen a fentebb írtak miatt nagyon gondolkozom a pedagógiai pályán, a testnevelő tanárin. Hátha lenne mód változtatni. Ha csak egy kis csepp is a tengerben, de lehet, valakinek megváltozhatna tőle az élete. Nagyon hiszem, hogy a prevenció az, ami a legfontosabb, és megtanítani a gyerekeket a mozgás szeretetére és a helyes kivitelezésre. Ha ezek megvannak, akkor lehet nagyokat álmodni.”

Forrás